Az előző részben azt írtam, hogy Jézusban barátra leltünk. Hogy Isten a barátunk lett Jézusban. Megtestesült, hogy velünk lehessen, hogy a barátunkká lehessen. De mi volt az, ami kiváltotta Istenből ezt, hogy lealacsonyodjon, megalázkodjon, kiszolgáltassa magát, sebezhetővé tegye magát azért, hogy a mi barátunk legyen? Mi indította erre? Miért tette mindezt? Miért volt neki fontos ez, hiszen Ő hatalmas, fenséges, dicsőséges Isten, aki Úr mindenek felett, minden teremtmény felett? Ezekre a kérdésekre egy csodálatos barátság története adja meg a választ a Bibliából. Dávid és Jonatán barátsága.
