119. Zsoltár 44

„És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.” Zsoltár 119; 44

Nagyon érdekes ez az ige. Elmondhatja-e ma egy újszövetségi hívő ezt? Legtöbbünknek az jut eszünkbe ennek az igének a hallatán, hogy „nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt”. És ezzel ki is bújtunk az alól, hogy esetleg be kellene tartani valamilyen törvényt, mert hát bennünket Jézus Krisztus szabadokká tett, nekünk már azt lehet tenni, amit akarunk. Szerintem ez egy óriási tévedés.

A teljes Írás fényében bátran kijelentem, hogy igenis egy újszövetségi hívőnek be kell tartania Isten törvényeit Mindenkor és Mindörökké. Jézus Krisztus nem ettől szabadított meg minket, hiszen Ő maga mondta, hogy a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska nem múlik el, mígnem minden beteljesedik (Mt. 5; 18). Jézus Krisztus minket az ítélettől szabadított meg, amit a törvény bűnösségünk miatt szabott volna ki ránk. Ugyanis törvény alatt lenni annyit jelent, mint elítéltetni a törvény által.

Amíg egy ember nem hisz Jézus szabadító és megváltó áldozatában, addig bűneiben él és számára büntetés van fenntartva, azaz törvény alatt van. Ha valaki lop folyamatosan, tudja, hogy ha elkapják, büntetésben lesz része. De ha már megszabadult a kényszertől, hogy lopjon, és többé nem teszi, akkor betölti a törvényt és nem fog ítélet alá kerülni. A kényszertől pedig Jézus tud megszabadítani, azáltal, hogy elhisszük, hogy a sok lopásunknak a büntetését Ő kifizette, és új lehetőséget kaptunk általa egy tiszta életre. Többé nem akarunk lopni, azért mert elhittük, hogy Ő szeretetből kifizette bűneink büntetését és hálából és szeretetből iránta többé nem tesszük. Ezt jelenti betölteni a törvényt.

Amíg a bűnös ember nem tudja megtartani a törvényt, vagyis Isten szabályrendszerét, addig a szabad, hívő, újjászületett ember Krisztusban be tudja tölteni a törvényt, vagyis egy Istentől kapott belső erő által már ellene tud állni a kényszernek, ami törvénytelenség megcselekvésére venné rá. Ezáltal már nincs törvény alatt, vagyis a törvény nem ítéli el, mert nincs, amiért elítélje. Tehát megtartja a törvényt Istentől kapott erő által és azok szerint él.

Isten az újszövetségben is lefektetett egy szabályrendszert, amit egy hívő örömmel betart, mert szereti Istent, Jézust azért, amit tett érte. Ez jelenti azt, hogy betölti a törvényt szeretet által. (Róma 13; 10) Vagyis, megtartja a törvényt Mindenkor és Mindörökké, mert ráébred, hogy az élete szabályozásra szorul, mégpedig Istentől való szabályozásra. Mert az ember, amikor megszabadul bűnös életétől, amit Isten nélkül élt, akkor látja meg, hogy Isten beszéde az a vezérfonal, amin ő az örök életre juthat.

A legnagyobb öröme egy hívőnek, aki újjászületett, az az, hogy örömet szerezzen Istennek, és ezt az engedelmessége által teheti. Engedelmeskedik Isten szabályainak, beszédeinek, vagy mondjuk ki: törvényeinek. Ezt az örömöt az ószövetségi hívők is felismerték, pedig számukra ismeretlen volt a megváltás, a szabadulás a bűnös természettől, mégis tudtak gyönyörködni Isten törvényeiben és megfogadták sokszor, hogy betartják azzal a tudattal, hogy fogadásuk nem mindig sikerül. A fontos, hogy ragaszkodtak, akik őszinték voltak.

Nálunk is ez a fontos. Mihez ragaszkodunk? Ez a kérdés. Félremagyarázott igékhez, amelyekkel megmagyarázhatjuk saját terveink, elképzeléseink megcselekvését, véghezvitelét? Bűnös természetünket akarjuk pátyolgatni hamis tanítók fület vakargató hazugságai által, vagy ragaszkodunk Atyánkhoz és az Ő beszédeihez, amelyek megmondják rólunk az igazat? Az igazság beszéde ma is fájdalmas a hazug ember számára, viszont meg tud szabadítani hamis képzelődésektől, félremagyarázott dolgoktól, hogy igazi örömben legyen részünk Isten országában már itt a földön.

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” János 8; 32

119. Zsoltár 43

„És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, 

mert várom a te ítéleteidet!” Zsoltár 119; 43

Az igazságnak beszéde. Mi az igazság? – tette fel Pilátus a kérdést Jézusnak. A választ nem hallva, nem értve fordított hátat a világ Megmentőjének és maga mögött hagyta a lehetőséget. A lehetőséget a megmenekülésre az ítélet elől. Jóllehet akkor, ott azt gondolta, hogy ő hozott ítéletet, de ez nem így volt. Isten adta a kezébe azt a hatalmat ott, akkor, hogy végrehajtsa az Ő akaratát. Mert ami ott történt része volt Isten tervének, része volt az Igazságnak.

Mi az igazság? Az az igazság, hogy Jézus, az álruhába öltözött Király, akinek királysága nem ebből a világból való (János 18; 36), elszenvedte az ítéletet, amit Pilátus meghozott a néppel együtt azért, hogy aki hisz Benne, mint Királyban, mint Megmentőben, mint Isten Fiában, az megmeneküljön az igazi ítélettől, ami erre a világra és lakosaira jön. Ez az ítélet az, amitől Pilátus is megmenekülhetett volna, ha hisz Jézusban, ha hisz azokban a beszédekben, amit akkor hallott a Királytól: „Az én királyságom nem e világból való.” … én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” János 18; 36-37

Mindaz, aki hallgatott és hallgat az Ő szavaira, megmenekül Isten haragjától. Mert a bűn, ami halmozódik itt a földön, nagy gyorsasággal viszi a világot, sodorja az isteni ítélet fele. Ez az igazság. Isten ítéletet tart majd az egész teremtés fölött. Kezdve az emberrel, majd folytatva az egész látható világgal. És, aki nem hisz Jézus megmentő, megváltó áldozatában, annak nincs menedéke az ítélet elől. Mert mi tudna megmenteni, ki tudna megmenteni minket? Maga Isten egyedül. Ezért adta az Ő Fiát, hogy rajta keresztül megmentsen minden embert. Ez az igazság.

Aki hisz Jézusban, az megismerte az igazságot. Megismerte az igazság beszédét. Tudja, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó, a Szabadító. Tudja, hogy Ő az egyetlen menedék a harag elől, az ítélet elől. És ez az igazság mindazoknak igazság, akik megismerték a Királyt. És ezek az emberek nem hallgatják el Isten ítéletének közeledtét, ahogyan Noé sem hallgatta el az igazságot. Hirdette az igazságot, hogy el fog jönni az ítélet. Ma is ugyanaz a helyzet. Modernkori Noék kell legyünk, akik hirdetjük az igazságot, nem hallgatva el belőle semmit. Azt sem, hogy ítélet jön erre a világra. És azt sem, hogy van lehetőség megmenekülni ettől az ítélettől. Ez a teljes igazság.

Noé igazsága beteljesedett. Ő is úgy volt gondolom, hogy már jöjjön az ítélet, annyit hirdette az igazságot. Senki nem fogadta el, senki nem hitte el, pedig több mint ötven éven át hirdette és nem hallgatott. Mégis ragaszkodott az igazsághoz, az igazság beszédéhez, mert ismerte Istent. Tudta, hogy Isten fölötte áll ennek a látható világnak, hitt az Örökkévalóban, és abban a királyságban, ami nem ebből a világból való.

Ma mennyivel előbbre vagyunk Noénál. Eljött Isten Fia, a Messiás, a Megváltó, a Megmentő. Bemutatta Isten igazi természetét, megmentő szeretetét, törődését az ember iránt. A szeretet, elfogadás üzenetét hozta el nekünk és azt kérte, hogy higgyünk Benne, mert így megmenekülhetünk a közelgő ítélet elől. Az az igazság, amit Ő Benne megismertünk, szabaddá tett ettől a világtól és vágyat keltett bennünk az a világ iránt, ahonnan eljött a Király. Oda vágyunk, azt akarjuk, hogy záruljon le ez a korszak és: „jöjjön el a Te országod”! Várjuk az Ő ítéletét, hogy vége legyen ennek a sok nyomorúságnak, erőszaknak, gyilkolásnak, gonoszságnak.

Soha ne maradjunk az igazság beszéde nélkül, hogy elmondhassuk, hogy van lehetőség segítségül hívni az Urat, hogy megmeneküljön minél több ember az ítélettől. Mert, hogy várjuk az Ő ítéletét, az is biztos.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, 

hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” Ézsaiás 55; 6

„… hogy mindaz, aki az Úrnak nevét (Jézus) segítségül hívja, 

megmenekül, üdvözül.” ApCsel 2; 21

119. Zsoltár 37

„Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te utadon éltess engemet.” Zsoltár 119; 37

Általában úgy értelmezzük, vagy értelmezik ezt az igeverset, hogy segítséget kér az ember Istentől, hogy ne nézzen olyan dolgokra, amik bűnbe vihetik. Tudjuk azt, hogy nagy a kísértés a világban és a legtöbb információ a szemeinken keresztül ér bennünket. Az ördög a szemek kívánságán keresztül csapdába ejthet és bűnbe eshetünk. A hiábavalóság alatt érthetünk bálványokat, szép nőket, meg még akármit, ami által bűnbe eshet az ember.

De ahogyan elmélkedtem ezen az igeversen Isten rámutatott arra, hogy ez a vers sokkal mélyebb mondanivalót takar. Nemcsak mindennapjaink harcairól van szó ebben a versben. Itt élet és halál problémája áll fenn az ember életében. Figyelmem a hiábavalóság szóra terelődött, és ahogyan ezen gondolkoztam, eszembe jutott a Prédikátor könyve. Salamon beszél nekünk a Szent Szellem által arról, hogy mi is a hiábavalóság:

„Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” Prédikátor 1; 2

A folytatásban kifejti, hogy ez a „minden”, amit ő hiábavalóságnak nevez, a „nap alatt” történő dolgok, amelyek nap, mint nap megtörténnek: az ember napi munkája, az emberek generációinak egymást váltása, az elmúlás, a nap felkelése, lenyugvása és ennek folyamatos ismétlődése, a tengerek, vizek, folyók végtelennek tűnő mozgása, stb. És ahogy ezen végigmegy, ilyen következtetésre jut: „láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság…” Prédikátor 1; 14

Ha most ennek fényében nézzük meg a fent elemzett igeverset, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy nincs olyan dolog itt a földön, vagy ebben a földi életben, amire nézhetnénk, mert minden hiábavaló. Nincs, amibe belekapaszkodni, ami tartós lenne az életünkben, hiszen körkörösen mozog minden. Minden egyszer megszűnik, majd új lép a helyébe, de az mégsem új, mert régen már volt és lehetne folytatni. Akkor mi a kulcs most számunkra? Mire kell nekünk néznünk, ami nem hiábavaló, ami nem múlandó, ami megéri szemeink figyelmét? Azt mondja a zsoltáros: „a te utadon éltess engemet.”

Az igazi élet számunkra nem a puszta földi lét. Az igazi élet számunkra akkor kezdődik, amikor Isten a mi figyelmünket elfordítja erről a világról, amikor szemeinket elfordítja erről a puszta földi létről és az Ő útjára tereli. Az igazi életünk ott kezdődik, amikor meglátjuk Isten Fiát belépni az örökkévalóból a múlandóba, majd meglátjuk győzelmét a múlandó fölött a feltámadásban és mindebben a csodálatos műben megláthatjuk az Ő szeretetét irántunk. Amikor mindezt meglátjuk, akkor tudjuk, hogy ez nem hiábavalóság, ez nem múlandó, ez nem ismétlődő, hanem ez egy öröktől fogva létező és örökkön örökké megmaradó látvány, kép, út, amelyre igenis akarunk nézni és amit akarunk követni.

Isten be akar avatkozni minden ember életébe, hogy meglássák az emberek a sok hiábavalóságon túl azt az örökkévaló igazságot, amelyet Ő elküldött az Ő Fiában, hogy testté legyen, amely megjelent az embereknek, amelyben van az élet világossága, amely kiemeli az embert a múlandóból és átviszi az örökkévalóságba. Ez Isten útja, Isten Igéje, ez Isten beszéde, ez Jézus Krisztus, aki kezdetben volt, aki kezdet és vég, aki első és utolsó, aki meghalt, de örökkön örökké él.

Nekünk nem a mindennapi múlandó, hiábavaló dolgokhoz kell, hogy igazítsuk az életünket, hanem magasabbra kell látnunk, meg kell, hogy lássuk Isten Fiának útját, ahogyan bejött értünk ebbe a múlandóba és győzelmet aratott a halál, elmúlás fölött, azért, hogy egy csodálatos, örök életbe vihessen át bennünket, ahol élhetünk örökké boldogságban, békességben, egészségben, jólétben. Fohászunk mindennap az legyen, hogy a halál uralta földi életről és annak minden nyomorúságáról Isten fordítsa el a mi szemünket, hogy élhessünk Isten Fiának útját járva, amely az örök életre vezet.

A 36. Zsoltár napjaink apropóján

Olyan csodálatos dolgokat mondott nekem ma Isten ezeken a verseken keresztül! A gonoszok gonoszsága ellenére, akik csak gonoszt gondolnak és nincs istenfélelem bennük, Isten a kegyelméből megtartja őket is, Isten kegyelmességében élnek, mert Isten kegyelme az égig ér. Olyan nagy Isten kegyelmessége, olyan nagy az Ő hűsége! És ez ma annyira aktuális, ahogyan a világban a gonoszság egyre inkább dúl. Isten mégis tűr és kegyelmes. Ha valaki megkérdezné, hogy miért engedi meg ezt Isten, hogy ennyi szenvedés és gonoszság történik napjainkban, az tudja meg, hogy Isten Jó a gonoszokkal szemben is, és azt akarja, hogy megváltozzanak. Az Ő kegyelmének nagyságát nem tudjuk felfogni, ezért elképesztő számomra és csodálatos és rácsodálkozom, ahogyan a zsoltárban Dávid is. És a Szent Szellem ihlette gondolatok ebben a zsoltárban mintha az én gondolataim lennének.

"A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszűnt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!" 

Ő tart meg minden embert, jókat is és gonoszokat is, mindent Ő tart meg. És aki ismeri, vagy megismerte Isten kegyelmességét, annak olyan sokatmondóak a 8-11. versek!

"Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot."  

- Isten kegyelmessége számomra értékes, drága, felbecsülhetetlen
- Az Ő szárnyainak árnyékába menekülök, és menekülhet mindenki, akit a gonosz üldöz
- Dúslakodom házának javaiban, mert befogadott és fiává tett
- Gyönyörűségeinek folyóvizéből itat meg engem - ez annyira tetszik nekem, eszembe juttat egy másik imádságot: "a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (16. Zsoltár 11) Istennél nem szűnnek meg a gyönyörűségek
- Nála van az életnek forrása, ez a világ csak a halált tudja kínálni, de Isten életet ad
- Az Ő világossága (igéje) által látok világosságot, beszéde számomra útmutató

És végül egy kérés, óhaj, kívánság, vágy:

"Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre!"

Szívem imádsága, hogy ezt a drága kegyelmességet terjessze ki Isten mindazokra, akik ismerik Jézus nevét és segítségül hívják Őt, akik megigazultak hit által és igaz szívet nyertek Istentől!!! Ámen!

119. Zsoltár 20

„Elfogyatkozik az én lelkem, 

a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.” 

Zsoltár 119; 20

A lélek szó ebben a versben nem az ember szellemét jelenti, hanem magát az ember személyét, egyéniségét, amit Isten lehelete hozott létre, amikor belelehelte azt. Ezzel minden ember rendelkezik, ezzel a személyiséggel és mindenkinél egyedi. Mindannyian lélegző, élő lelkek, egyéniségek, személyiségek vagyunk, de mindenkinél különbözik ez az egyéniség. Mindenkit egyedileg formál Isten az anyja méhében és mindenkinek külön egyéniséget ad. Ez a személyiség három összetevőből áll: értelem, érzelem, akarat. Ezek mindenkinél egyediek. Ezért csodálatos az ember, mint teremtmény. Egy remekmű. Az alkotás az Alkotót dicsőíti. Legalábbis így kellene, hogy legyen.

Amikor a zsoltáros arról beszél, hogy elfogyatkozik a lelke a szüntelen vágyódás miatt, akkor törésről beszél igazából. Megtörik az akarata, az értelme és az érzelmei a vágy súlya alatt, ami Isten törvényei, ítéletei, döntései után hajtja. Ez abban az esetben történik egy embernél, ha felismerte, hogy Ő egy teremtmény és keresni kezdi Teremtőjét. A sátán, az Isten ellensége, kezet tett a teremtményre, amely az Úr képét hordozza és elhitette vele, hogy Ő nem is teremtmény, hanem Ő isten. Hogy azt tehet, amit akar, hogy azt érezhet, amit akar, hogy úgy gondolkozhat, ahogyan akar.

Ezt a hazugságot az egész világon elterjesztette és ezért az ember azt hiszi, hogy valóban úgy van. Ha Istenről hall és a Bibliáról, meg Isten törvényeiről, akkor abban rosszat lát, mert korlátokat lát, megszorításokat lát, tiltásokat lát. Abban az illúzióban ringassa őt az ördög, hogy szabad ember, de nem veszi észre, hogy akarata ellenére tesz rossz dolgokat, nem veszi észre, hogy érzelmei manipulálva vannak a világ által és a körülötte levő emberek által, nem veszi észre, hogy értelme, gondolkodásmódja csak gonoszra képes.

De, aki felismerte, hogy lelke, egyénisége, személyisége valami többre van teremtve, az keresni kezd. Aki felismeri akarata gyengeségét a gonosszal szemben, az elkezd vágyni az igazság után. Mert hát Isten a keze nyomát ott hagyta az ember személyiségén, ezért van egy vágy alapjában, az emberben, noha sokszor nem tudja, mire vágyik.

„Boldogok a lelki (szellemi) szegények: mert övék a mennyek országa.” 

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” 

Máté 5; 3.6

A lélek a szellem nélkül szegény. A szellemi szegények olyan személyek, akik felismerték, hogy híjával vannak Isten dicsőségének, hiányzik belőlük valami, ami után vágyik szívük. Amikor az embernek elege lesz ebből a látható világból, ami körülveszi, a sok igazságtalanságból, nyomorúságból és hallgatni kezd arra a belső hangra, ami azt súgja, hogy van valami több, akkor elkezdi felismerni szegénységét, meg e világ szegénységét, és egyre jobban ráhangolódik a vágyra, ami hajtani kezdi a keresésben Isten után. Az ilyeneknek adatik egy másik útirány, egy másik ország felé vezető út: „… övék a mennyek országa.”

Az ilyeneknek adatik Krisztus, aki maga az igazság, és Ő megelégíti a vágyakat, a szív vágyódását betölti, az embert szerelembe ejti és magához vonzza. Ez egy csodálatos változást hoz az ember életében, úgy is mondhatnám: egy törést. Megtörik a gonosz hatalma az emberi értelem, érzelem, akarat fölött, felszabadul az emberi lélek, személyiség Isten imádatára, rátalál élete értelmére, megtalálja vágyának célját: Jézus Krisztust.

A vágy beteljesül, és a lélek felszabadul, újraéled a Szellem által és meggazdagodik, többé már nem szegény, mert megnyeri Krisztus ismeretének gazdagságát, az örök élet, üdvösség tudatának bizonyosságát és igazán élni kezd. Az ember, életre kel, és ezt nem akarja, hogy elmúljon, hogy véget érjen. A folytonosságot Isten biztosítja az Ő döntései, beszédei, ítéletei által. A vágyat az Ő Szelleme táplálja bennünk. Nekünk pedig meg kell törjön a vágy súlya alatt az akaratunk, értelmünk, érzelmeink, hogy alá tudjuk rendelni azokat Neki.

"Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak,..."

Mi volt az oka, hogy Isten városa, Jeruzsálem, idegenek kezébe került még a királyok idejében? Mi volt az oka, hogy Isten népe, Júda népe, fogságba kellett menjen idegen földre? Szeretnék rávilágítani olyan problémákra Júda királyságának idejéről, amik összeomlásához vezettek, idegen uralom alá kerüléséhez vezettek, a nép leigázásához vezettek, és amely problémák nagyon kezdtek jellemzőek lenni napjaink gyülekezeteire, Istennek ma élő népére, és amelyekről maga Jézus is beszélt, hogy bekövetkeznek az utolsó napokban.

Az utolsó napokról írnék, mármint Júda és a népe utolsó napjairól, hogy megértsük azt, hogy most az utolsó napokat éljük és hogy milyen nagy a hasonlóság a két időszak között.

Júda utolsó napjairól Jeremiás prófétától kapunk tudósítást és isteni kijelentést. Nem szeretném szaporítani nagyon a szót, a közepébe vágnék. Főszereplői az akkori időknek, akárcsak a mai egyháznak, a próféták voltak, Isten emberei. De sajnos nemcsak szereplői, hanem egyik oka is ők voltak a bukásnak. Nézzük is meg, hogy miért?

119. Zsoltár 7

„Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.”

Zsoltár 119; 7

Ki az mai világunkban, aki valamiért hálás tud lenni? Ki az, aki meg tud emlékezni arról minden nap, hogy életet kapott, hogy láthat a szemeivel, hogy hallhat a füleivel, hogy foghat a kezeivel, hogy járhat a lábaival, hogy érezheti a tömérdek finom illatot, amelyet szebbnél szebb virágok árasztanak? Ki az, aki hálás azért, hogy dolgozhat, hogy ezért pénzt, fizetséget is kap? Ki az, aki keresi azt a személyt, aki mindezeknek az áldásoknak a forrása, hogy megköszönje neki? A válasz a fenti igében található: akinek tiszta a szíve.

Mit takar a tiszta szív kijelentés? Hogyan tisztul meg az ember szíve? – tesszük fel a kérdést.

A tiszta szív előző állapota gondolhatjuk, hogy más volt. Mondhatjuk, hogy nem volt tiszta, sőt azt is mondhatjuk, hogy tisztátalan volt. Tele volt gonoszsággal, hogy tovább fokozzam. Erről ír Isten igéje, Jézus is erről tett bizonyságot:

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; …” Máté 15; 19-20a

Ez az ige olvasása után azt mondhatom, hogy minden rossz, gonosz forrása az emberben az ő szíve. Éppen ezért, mivel az élet a szívből indul ki, onnan meg csak gonoszság jön ki, ezért az ember alapjáraton gonosz, és ha akarna is jó lenni, nem tud:

„Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.” Róma 7; 18-19

Sajnos ezek után rá kell döbbenjen az ember, hogy semmi jó nincs benne, és jót cselekedni sem tud igazából. Ebből ered mai világunkban a hálátlanság is az emberekben és az elégedetlenség. Mert az elégedetlenség szüli a hálátlanságot és a gonoszságnak ezek csak a gyújtószikrái.

Ezért kellett a Szabadító, ezért kellett a Megváltó, ezért kell az ige. Mert Isten beszéde képes csak arra, hogy elhatoljon az emberi szív legmélyebb bugyraiba, hogy megtisztítsa azt. Ezért kellet Jézus Krisztusnak eljönnie, mert egyedül Ő tudta orvosolni ezt a problémát. Egyedül Ő tudja ma is megigazítani, megtisztítani, egyenesbe állítani az ember szívét, életét. Aki benne hisz, az megigazul hit által és szíve megtisztul, mert az Ő drága vére megtisztítja azt.

A „megtanítottál” szó a fenti igében csodálatos jelentéseket takar az óhéber szerint: edz, hozzászoktat, tanít. Aki hisz Jézusban, azt Ő megtanítja másképp élni, hozzászoktatja az Ő szabályaihoz, edzi az embert az Ő igéje által. Az ember élete ettől megváltozik. Sokkal szebb lesz, sokkal jobb lesz, sokkal tisztább lesz. Isten a fertőzést eltávolítja Jézus Krisztusban az ember szívéből. Mert ez a világ az, ami megfertőzi az emberek szívét, e világ mögött pedig az ősi kígyó, a Sátán áll. Ez a világ az, ami félrevezeti az embereket, megtéveszti őket hamis dolgokkal, ideig-óráig tartó örömökkel, amik véget érnek hamar. Akárcsak az ember élete.

De Isten ennél sokkal jobbat kínál. Örök életet, örök boldogságot, örök tisztaságot, örök igazságot, igaz ítéletet. Aki megtapasztalta ezeket az igazi áldásokat, akinek eltávolította Isten a szívéből a fertőzést, aki hozzászokott Isten beszédéhez, aki megedződött Isten kegyelmében, az tud hálás lenni, az tud köszönetet mondani, az tud dicséretet mondani Annak, aki mindezt az életében elvégezte.

„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol voltatok, közel valókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk…” Efézus 2; 13-14a

Krisztussal együtt megfeszíttettem?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem.

Élek pedig többé nem én,

hanem él bennem a Krisztus;

amely életet pedig most testben élek,

az Isten Fiában való hitben élem,

aki szeretett engem és önmagát adta értem."

Galata 2,20

Tényeket közlő igevers. Nagyon súlyos szavak. Sok keresztény mondja ezeket a szavakat a saját életére. De gondolt bele valaki egyáltalán, hogy mit mond? Ezek súlyos kijelentések. Olyan tényeket közölnek, amelyek, ímé, megtörténtek. Ezek a szavak nem hordoznak kétséget önmagukban, nem kérdések, nem filozofálások az élet nagy kérdései fölött. Ezek, még egyszer mondom,  TÉNYEK. És most azokról beszélünk, akik Jézus követőinek mondják magukat.

Világ! Jézus nem a tiéd! - húsvéti gondolatok

Miért ünnepled ma a húsvétot? Te, aki ott vagy a világban! Miért ünnepelsz? Miért öltözteted szívedet ünneplőbe? Miért más ez a nap számodra, mint a többi? Mert mindenki ezt teszi? Igen. Mert a hagyomány ezt diktálja? Igen. Mit ünnepelsz, magadat? Igen. Magadat ünnepled, te világ, nem Őt, mert Ő nem a tiéd. Ő nem a tiéd, te világ, Ő az enyém.

"Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged." János 17,5

Vajon eljött az idő? Itt van az óra? Kész vagyok rá? Kérdezd meg magadtól! Az idő rövid, az élet elrepül hamar. Egy szempillantás az egész. Az óra eljön, de el is megy. Ne engedd el a dicsőség Urát magad mellett te, aki a világban vagy! Te, aki ott vagy, gondolj az örökkévalóságra, amikor nem lesz idő, nem lesz óra. Hol leszel te?

"Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál: Mert ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, ő nékik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid." János 17,6-9

Megjelent a név, mindenki ismeri, mégsem mindenki birtokolja azt. A világ nem birtokolhatja. Mert ez a név nem ebből a világból való. De te, aki a világban vagy, lehetsz birtokosa ennek a névnek, ez a név által megmenekülhetsz, megismerheted a Megmentőt. A világ nem tudja Őt neked adni, mert nem az övé. A papok nem tudják neked adni, mert nem az övék, a lelkészek nem tudják neked adni, mert nem az övék. A templomok nem tudják neked adni, mert nem az övék. Isten tudja neked adni, mert az övé. Isten adta Krisztust, ma is Ő adja neked, te aki a világban vagy. Fordulj hozzá. Egyenesben. 

Ő nem könyörög a világért, mert a világ nem az övé. Ő pedig nem e világból való. De te, aki a világban vagy, neked még van lehetőséged, még van esélyed. Van esélyed, hogy az övé legyél, hogy Ő a tied legyen. Add meg magad, tedd le büszkeségedet, hajolj meg előtte.

"Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok." János 17,16

Én már az övé vagyok, nem a világé. Őt ünneplem, az Ő győzelmét a világ felett, Őt, aki megnyitotta szemeimet, aki kegyelmébe fogadott, Őt aki legyőzte a halál erejét fölöttem, megsemmisítette a gonoszt az életem fölött, mert befogadtam Őt.

"De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem..." János 17,20

Hiszel nekem? Hiszel az én beszédeimnek? Hiszed, amiket itt leírok? Hogy Ő azt akarja, hogy élj? Hogy Ő azt akarja, hogy higgyél Benne? El tudod hinni, hogy lehet Ő a tied? El tudsz menni a kereszthez? El akarsz menni? Fel tudsz nézni Rá? Ott függ ÉRTED. Kérdezd meg tőle, hogy miért? Hallod az Ő hangját? Meg tudod hallani, amit mond? MIÉRT??????????? Gyerünk, kérdezd meg!!!! Fel kell tenned a kérdést, az életed függ ettől. 

Majd ha választ kaptál, menj el a sírhoz, lásd a kő el van hengerítve, üres a sír. Mi történt? Mi ez az egész? Meghalt, vagy nem??? Ha ott állsz az üres sír előtt és kérdések kavalkádja tör fel benned, úton vagy az örökkévalóság felé. Akarod tudni? Akarod tudni az igazságot? Hagyd, hogy átjárjon az erő, mely kihozta Őt a sírból, hagyd hogy megismertesse veled az igazságot, az örök életet. Vagy akarsz örökké élni? De, senki nem jött vissza - súgja egy hang a füledbe. MÉGIS, az igazság ennél sokkal nagyobb, sokkal valóságosabb, sokkal erősebb.

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17,3

Mit kerestek? - hangzott el kérdés a sírnál. Jártál már ott? Keresel? Érzed belül, hogy nincs minden rendben? Érzed a sürgetést? Érzed a késztetést? A vágyat? Gyötör a kíváncsiság? Hát mondd el, mondd el, hogy azt keresed, akivel a keresztnél találkoztál. 

Hagyd, hogy az igazság fénye behatoljon életedbe a repedéseken keresztül, amiket e világ okozott neked. Hagyd, hogy begyógyítsa sebeidet, hagyd hogy fájdalmaidat megszüntesse, hagyd hogy megszabadítson. Fordulj el a világtól, mert ő nem tudja neked adni  Őt, akit nem tudott befogadni. Nem az övé. Hallgass rám. Ő az enyém.

"Ettek, ittak, házasodtak... és semmit sem sejtettek..."

Ezek a szavak élénken megmaradtak az emlékezetemben még világi életemből, amikor még nem ismertem Jézust, mint Megváltómat. Nagy hatást értek el bennem és ráébresztettek dolgokra, amik közelebb vittek ahhoz a bizonyos pillanathoz, amikor találkoztam a názáreti Jézussal. Jézus szavai ezek. És nagyon-nagyon sokat mondóak.