119. Zsoltár 36

„Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” 

Zsoltár 119; 36

A telhetetlenség bűn. Jogtalanul szerzett vagyont, hasznot takar ebben az esetben a héber kifejezés. Olyan javak megszerzéséről beszél nekünk az Ige, amihez nem lenne jogunk. Mégis vágyunk rá és ahhoz, hogy elérjük, megszerezzük, mindenféle tisztességtelen módszerhez folyamodunk.

De nemcsak javakról, hanem nyereségről is beszél nekünk az Ige. Pénzbeli nyereségről, amihez szintén nem lenne jogunk, mégis megszerezzük, mert egy valami hajt erre. Istentől elfordult szívünk. Mert vagy Istené a szívünk, vagy a pénz és vagyon után sóvárog telhetetlenül. Mert a gonosszá lett szívet nem lehet megelégíteni. A gonosszá lett szív még több gonoszságot szül, és nem elégedik meg soha.

A gonosz szív olyan dolgokat rejt magában, amit az ember nem is tud, nem is fedezett fel. Egyedül a Teremtő Isten az, aki ismeri az emberi szívet, ezt többször megismétli beszédében. Ha valaki látta a gonosz szív elvetemültségének cselekményekben kibontakozó gonoszságát, az Isten az, aki a világtörténelmet végigkísérte annak küszöbén, felajánlva mindig, minden helyzetben annak, vagyis a szívnek, megjavítását. De a gonosz szív elhajlott Istentől.

Érdekes, hogy Isten mégsem hajlott el a gonosz szívtől. Habár elrejtette magát ideiglenesen az emberi szív gonoszságának láttán, mégis újból és újból reménykedve tekintett le piciny teremtményeire szeretettel, mígnem a saját szívét adta cserébe, hogy a gonosz szív megsemmisüljön és egy új, tiszta, az Ő gondolataival teljes szív szülessen az emberben, amelyből az Ő bizonyságai áradjanak a világra, hogy végül minden szív hozzá hajoljon és ne a gonoszságra.

Az emberi szívet Isten a bizonyságaival győzte meg. Ő tanúbizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, akit ideadott a világért, mert szerette ezt a világot és most is szereti. És most is bizonyságot tesz Isten a világ előtt azoknak tiszta szíve által, akik elfordultak e világ kínálta pillanatnyi örömöktől, akik feladták törekvéseiket gonoszsággal szerezhető nyereségek megszerzésére.

A kísértés nem múlt el. A gazdagság, nyereség megszerzése, a pénz mindent felkínáló hatalma ma is szemeink előtt csillog. Minden ember tudja, hogy becsületes, tisztességes módon nem lehet szert tenni nagy vagyonra, nagy gazdagságra. Csalni kell, hazudni kell, másokat át kell verni, át kell játszani dolgokat ahhoz, hogy nagy nyereségre, vagyonra tegyünk szert. És ez kísértésként minden ember előtt ott lebeg. A kérdés, hogy mi mit teszünk.

Másik oldalon ott áll Isten az Ő bizonyságaival, az Ő örökkévaló beszédével, az Ő ígéreteivel. Ezek az ígéretek egy távoli örök életre vonatkoznak és olyan gazdagságra, amely felülmúl minden földi elképzelhető jót, csillogást, ragyogást, pompát, hatalmat. A Biblia ilyen ígéretek tárháza. Krisztus pedig a beteljesítője ezeknek az ígéreteknek. Ő benne lett minden igazsággá, valósággá, és Ő benne fog láthatóvá válni mindez azok számára, akik ezt választják.

Isten megpecsételte szándékát az Ő Fia halálával, feltámasztotta a halálból, hogy reménységet adjon és elküldte az Ő Szellemét, hogy biztosítson arról minden embert, aki hisz Jézusban, hogy ezek a dolgok valóságosak, igazak, jók, örvendetesek. Kezünkben van a Biblia, Isten írott Igéje, kimondott beszédei segítségül a Mindenható Istentől, hogy elkezdjünk bízni Benne, hinni Benne, reménykedni Benne, hogy a szívünk ne a világ kincsei felé hajoljon, ne a világ kínálta gazdagság után sóvárogjon, hanem Krisztus megismerésének minden ismeretet meghaladó gazdagsága után vágyódjon, kívánkozzon.

Szívünk telhetetlenségét ez tudja megelégíteni. Krisztus megismerésének valósága tudja úgy betölteni a szívünk minden bugyrát, hogy vágyaink, álmaink, céljaink Ő benne nyerjenek beteljesülést. 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” 

Zsoltár 119; 162

119. Zsoltár 24

„A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.” Zsoltár 119; 24

Meg szeretnék osztani egy csodálatos próféciát az Ószövetségből kedves olvasóimmal:

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”

Ézsaiás 9; 6

„Akin az Úrnak lelke (szelleme) megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek lelke (szelleme), tanácsnak és hatalomnak lelke (szelleme), az Úr ismeretének és félelmének lelke (szelleme).”

Ézsaiás 11; 2

Jézusról szól ez a prófécia 700 évvel a megszületése előtt. Megszületésével beteljesedett ez a prófécia. A csodálatos eljött. Az örökkévalóság Atyja közénk, emberek közé jött. A békesség hercege, fejedelme tiszteletét tette a földön, hogy békességet adjon. Az erős Isten testet öltött, erőtlen emberi testet, melyen keresztül bemutatta erejét. És megnyugodott rajta a Mindenható Isten szelleme. A Tanácsos egyesült a tanácsnak szellemével, a hatalomnak szellemével. Bemutatta ezt a hatalmat: a vakok láttak, a betegek meggyógyultak, a foglyok megszabadultak, a szegényeknek örömhír hirdettetett.

Tanácsolta mindazokat, akik szájtátva hallgatták Őt. Hatalma szavával eligazította az eltévelyedetteket. Úgy szólt, ahogy senki nem tudott szólni. Úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Sokan felismerték hatalmát és tanácsát, segítségét kérték. Nem utasította vissza őket.

Majd egyszer arról kezdett beszélni, hogy el kell, hogy menjen. Ez szomorúságot okozott azoknak, akik szerették. De ígéretet tett nekik: „nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok, még egy kevés idő…” János 14; 18-19 Még egy kevés idő és eljött az, akiről beszélt: a Vigasztaló. Akiről azt írja az Ige, hogy a tanácsnak Szelleme, az igazságnak Szelleme.

És most, akik Krisztust megismerték, megismerték Őt: az igazság Szellemét, a tanácsnak Szellemét, mert ott lakik náluk: „az igazságnak ama Lelkét (Szellemét): akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” János 14; 17

És most, amikor ebben a gonosz világban járva, kelve, nehéz helyzetbe kerülsz, kísértésbe kerülsz, a körülmények úgy látod ellened fordultak, és tanácstalanul állsz mindennek kellős közepén, ott van Ő, a tanácsnak Szelleme, ott van a megtestesült Ige benned. Ott van a te szívedben, a te szádban, csak ki kell mondanod, és fel kell, hogy ismerd: Ő azért jött „… hogy veletek maradjon mindörökké.” János 14; 16

„A te bizonyságaid én gyönyörűségem…” Zsoltár 119; 24a

„Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd rólam bizonyságot.” János 15; 26

Ahogyan Isten Szelleme tesz bizonyságot Jézusról az gyönyörűséges számodra, olvasod a Bibliát és megnyílnak előtted eddig elrejtett titkok, amelyek mégis ott voltak, csak valahogy mégsem értetted. Igazságok, amiket felismersz és ámulsz, hogy életed elrepült melletted tudatlanságban, sötétségben, tanácstalanságban. Most pedig a homály lassan szétfoszlik, a köd felszáll és látható lesz a nagy kép. Tényleg ennyire egyszerű lenne az egész? Hogy lehet, hogy eddig ezt nem tudtam?

Akarsz egy jó tanácsot? Fogadd be a tanácsost! Fogadd be a tanácsnak szellemét, hogy véget érjen a sötétség az életedben, hogy a tudatlanság korszaka leáldozzon és megismerd az igazságot. Ha megismerted pedig, mond el, hogy milyen egyszerű látni:

„De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok. ” János 15; 27a