119. Zsoltár 37

„Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te utadon éltess engemet.” Zsoltár 119; 37

Általában úgy értelmezzük, vagy értelmezik ezt az igeverset, hogy segítséget kér az ember Istentől, hogy ne nézzen olyan dolgokra, amik bűnbe vihetik. Tudjuk azt, hogy nagy a kísértés a világban és a legtöbb információ a szemeinken keresztül ér bennünket. Az ördög a szemek kívánságán keresztül csapdába ejthet és bűnbe eshetünk. A hiábavalóság alatt érthetünk bálványokat, szép nőket, meg még akármit, ami által bűnbe eshet az ember.

De ahogyan elmélkedtem ezen az igeversen Isten rámutatott arra, hogy ez a vers sokkal mélyebb mondanivalót takar. Nemcsak mindennapjaink harcairól van szó ebben a versben. Itt élet és halál problémája áll fenn az ember életében. Figyelmem a hiábavalóság szóra terelődött, és ahogyan ezen gondolkoztam, eszembe jutott a Prédikátor könyve. Salamon beszél nekünk a Szent Szellem által arról, hogy mi is a hiábavalóság:

„Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” Prédikátor 1; 2

A folytatásban kifejti, hogy ez a „minden”, amit ő hiábavalóságnak nevez, a „nap alatt” történő dolgok, amelyek nap, mint nap megtörténnek: az ember napi munkája, az emberek generációinak egymást váltása, az elmúlás, a nap felkelése, lenyugvása és ennek folyamatos ismétlődése, a tengerek, vizek, folyók végtelennek tűnő mozgása, stb. És ahogy ezen végigmegy, ilyen következtetésre jut: „láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság…” Prédikátor 1; 14

Ha most ennek fényében nézzük meg a fent elemzett igeverset, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy nincs olyan dolog itt a földön, vagy ebben a földi életben, amire nézhetnénk, mert minden hiábavaló. Nincs, amibe belekapaszkodni, ami tartós lenne az életünkben, hiszen körkörösen mozog minden. Minden egyszer megszűnik, majd új lép a helyébe, de az mégsem új, mert régen már volt és lehetne folytatni. Akkor mi a kulcs most számunkra? Mire kell nekünk néznünk, ami nem hiábavaló, ami nem múlandó, ami megéri szemeink figyelmét? Azt mondja a zsoltáros: „a te utadon éltess engemet.”

Az igazi élet számunkra nem a puszta földi lét. Az igazi élet számunkra akkor kezdődik, amikor Isten a mi figyelmünket elfordítja erről a világról, amikor szemeinket elfordítja erről a puszta földi létről és az Ő útjára tereli. Az igazi életünk ott kezdődik, amikor meglátjuk Isten Fiát belépni az örökkévalóból a múlandóba, majd meglátjuk győzelmét a múlandó fölött a feltámadásban és mindebben a csodálatos műben megláthatjuk az Ő szeretetét irántunk. Amikor mindezt meglátjuk, akkor tudjuk, hogy ez nem hiábavalóság, ez nem múlandó, ez nem ismétlődő, hanem ez egy öröktől fogva létező és örökkön örökké megmaradó látvány, kép, út, amelyre igenis akarunk nézni és amit akarunk követni.

Isten be akar avatkozni minden ember életébe, hogy meglássák az emberek a sok hiábavalóságon túl azt az örökkévaló igazságot, amelyet Ő elküldött az Ő Fiában, hogy testté legyen, amely megjelent az embereknek, amelyben van az élet világossága, amely kiemeli az embert a múlandóból és átviszi az örökkévalóságba. Ez Isten útja, Isten Igéje, ez Isten beszéde, ez Jézus Krisztus, aki kezdetben volt, aki kezdet és vég, aki első és utolsó, aki meghalt, de örökkön örökké él.

Nekünk nem a mindennapi múlandó, hiábavaló dolgokhoz kell, hogy igazítsuk az életünket, hanem magasabbra kell látnunk, meg kell, hogy lássuk Isten Fiának útját, ahogyan bejött értünk ebbe a múlandóba és győzelmet aratott a halál, elmúlás fölött, azért, hogy egy csodálatos, örök életbe vihessen át bennünket, ahol élhetünk örökké boldogságban, békességben, egészségben, jólétben. Fohászunk mindennap az legyen, hogy a halál uralta földi életről és annak minden nyomorúságáról Isten fordítsa el a mi szemünket, hogy élhessünk Isten Fiának útját járva, amely az örök életre vezet.

"Tudom, hogy te mindent megtehetsz..."

Egy olyan világban élünk napjainkban, ahol a rohanás, a pörgés, a fokozott tempó elszédíti az embert nap, mint nap. Annyira lefoglalja az embert a bajaival, dolgaival, teendőivel való foglalkozás, hogy keresztényként is nehezére esik sokszor megállni, lelassulni, elcsendesedni, lenyugodni. Hát még a világban élő ember, aki nem ismeri Istent. Azt látom, hogy az ördög szó szerint a vesztükbe kergeti az embereket. Menj dolgozz, keress pénzt, majd költsd el, vásárolj, fogyassz, majd kezdjed elölről, majd aggódjál a holnapért, majd a holnaputánért és így tovább. 

A 36. Zsoltár napjaink apropóján

Olyan csodálatos dolgokat mondott nekem ma Isten ezeken a verseken keresztül! A gonoszok gonoszsága ellenére, akik csak gonoszt gondolnak és nincs istenfélelem bennük, Isten a kegyelméből megtartja őket is, Isten kegyelmességében élnek, mert Isten kegyelme az égig ér. Olyan nagy Isten kegyelmessége, olyan nagy az Ő hűsége! És ez ma annyira aktuális, ahogyan a világban a gonoszság egyre inkább dúl. Isten mégis tűr és kegyelmes. Ha valaki megkérdezné, hogy miért engedi meg ezt Isten, hogy ennyi szenvedés és gonoszság történik napjainkban, az tudja meg, hogy Isten Jó a gonoszokkal szemben is, és azt akarja, hogy megváltozzanak. Az Ő kegyelmének nagyságát nem tudjuk felfogni, ezért elképesztő számomra és csodálatos és rácsodálkozom, ahogyan a zsoltárban Dávid is. És a Szent Szellem ihlette gondolatok ebben a zsoltárban mintha az én gondolataim lennének.

"A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszűnt bölcs lenni és jót cselekedni. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!" 

Ő tart meg minden embert, jókat is és gonoszokat is, mindent Ő tart meg. És aki ismeri, vagy megismerte Isten kegyelmességét, annak olyan sokatmondóak a 8-11. versek!

"Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot."  

- Isten kegyelmessége számomra értékes, drága, felbecsülhetetlen
- Az Ő szárnyainak árnyékába menekülök, és menekülhet mindenki, akit a gonosz üldöz
- Dúslakodom házának javaiban, mert befogadott és fiává tett
- Gyönyörűségeinek folyóvizéből itat meg engem - ez annyira tetszik nekem, eszembe juttat egy másik imádságot: "a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (16. Zsoltár 11) Istennél nem szűnnek meg a gyönyörűségek
- Nála van az életnek forrása, ez a világ csak a halált tudja kínálni, de Isten életet ad
- Az Ő világossága (igéje) által látok világosságot, beszéde számomra útmutató

És végül egy kérés, óhaj, kívánság, vágy:

"Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre!"

Szívem imádsága, hogy ezt a drága kegyelmességet terjessze ki Isten mindazokra, akik ismerik Jézus nevét és segítségül hívják Őt, akik megigazultak hit által és igaz szívet nyertek Istentől!!! Ámen!

119. Zsoltár 36

„Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.” 

Zsoltár 119; 36

A telhetetlenség bűn. Jogtalanul szerzett vagyont, hasznot takar ebben az esetben a héber kifejezés. Olyan javak megszerzéséről beszél nekünk az Ige, amihez nem lenne jogunk. Mégis vágyunk rá és ahhoz, hogy elérjük, megszerezzük, mindenféle tisztességtelen módszerhez folyamodunk.

De nemcsak javakról, hanem nyereségről is beszél nekünk az Ige. Pénzbeli nyereségről, amihez szintén nem lenne jogunk, mégis megszerezzük, mert egy valami hajt erre. Istentől elfordult szívünk. Mert vagy Istené a szívünk, vagy a pénz és vagyon után sóvárog telhetetlenül. Mert a gonosszá lett szívet nem lehet megelégíteni. A gonosszá lett szív még több gonoszságot szül, és nem elégedik meg soha.

A gonosz szív olyan dolgokat rejt magában, amit az ember nem is tud, nem is fedezett fel. Egyedül a Teremtő Isten az, aki ismeri az emberi szívet, ezt többször megismétli beszédében. Ha valaki látta a gonosz szív elvetemültségének cselekményekben kibontakozó gonoszságát, az Isten az, aki a világtörténelmet végigkísérte annak küszöbén, felajánlva mindig, minden helyzetben annak, vagyis a szívnek, megjavítását. De a gonosz szív elhajlott Istentől.

Érdekes, hogy Isten mégsem hajlott el a gonosz szívtől. Habár elrejtette magát ideiglenesen az emberi szív gonoszságának láttán, mégis újból és újból reménykedve tekintett le piciny teremtményeire szeretettel, mígnem a saját szívét adta cserébe, hogy a gonosz szív megsemmisüljön és egy új, tiszta, az Ő gondolataival teljes szív szülessen az emberben, amelyből az Ő bizonyságai áradjanak a világra, hogy végül minden szív hozzá hajoljon és ne a gonoszságra.

Az emberi szívet Isten a bizonyságaival győzte meg. Ő tanúbizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, akit ideadott a világért, mert szerette ezt a világot és most is szereti. És most is bizonyságot tesz Isten a világ előtt azoknak tiszta szíve által, akik elfordultak e világ kínálta pillanatnyi örömöktől, akik feladták törekvéseiket gonoszsággal szerezhető nyereségek megszerzésére.

A kísértés nem múlt el. A gazdagság, nyereség megszerzése, a pénz mindent felkínáló hatalma ma is szemeink előtt csillog. Minden ember tudja, hogy becsületes, tisztességes módon nem lehet szert tenni nagy vagyonra, nagy gazdagságra. Csalni kell, hazudni kell, másokat át kell verni, át kell játszani dolgokat ahhoz, hogy nagy nyereségre, vagyonra tegyünk szert. És ez kísértésként minden ember előtt ott lebeg. A kérdés, hogy mi mit teszünk.

Másik oldalon ott áll Isten az Ő bizonyságaival, az Ő örökkévaló beszédével, az Ő ígéreteivel. Ezek az ígéretek egy távoli örök életre vonatkoznak és olyan gazdagságra, amely felülmúl minden földi elképzelhető jót, csillogást, ragyogást, pompát, hatalmat. A Biblia ilyen ígéretek tárháza. Krisztus pedig a beteljesítője ezeknek az ígéreteknek. Ő benne lett minden igazsággá, valósággá, és Ő benne fog láthatóvá válni mindez azok számára, akik ezt választják.

Isten megpecsételte szándékát az Ő Fia halálával, feltámasztotta a halálból, hogy reménységet adjon és elküldte az Ő Szellemét, hogy biztosítson arról minden embert, aki hisz Jézusban, hogy ezek a dolgok valóságosak, igazak, jók, örvendetesek. Kezünkben van a Biblia, Isten írott Igéje, kimondott beszédei segítségül a Mindenható Istentől, hogy elkezdjünk bízni Benne, hinni Benne, reménykedni Benne, hogy a szívünk ne a világ kincsei felé hajoljon, ne a világ kínálta gazdagság után sóvárogjon, hanem Krisztus megismerésének minden ismeretet meghaladó gazdagsága után vágyódjon, kívánkozzon.

Szívünk telhetetlenségét ez tudja megelégíteni. Krisztus megismerésének valósága tudja úgy betölteni a szívünk minden bugyrát, hogy vágyaink, álmaink, céljaink Ő benne nyerjenek beteljesülést. 

„Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” 

Zsoltár 119; 162