Tíz új év

Ma számomra emlékezés van. Reggel belelapoztam a Bibliámba és a következő verseket olvastam:

"Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; és elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; ..." Zsoltár 77; 12-15

Akkor nem is fogtam fel ezeket a verseket annyira, csak a nap folyamán később jutott eszembe, hogy ma 10 éves keresztény vagyok, és akkor eszembe jutottak ezek a versek is. És érthetővé vált számomra, hogy miért is kellett olvassam azokat az igéket.

Igen, ha visszanézek tíz évre, látok egy csodát, amivel elkezdődött egy új élet. Egy új élet, amelynek részévé vált az Úr, az Isten, aki Atyámmá lett akkor, aki visszafogadott, magához vonzott, hívott. Bemutatta nekem a Fiát, akiről megtudtam, hogy értem adta tökéletes életét, hogy én újrakezdhessem elrontott életemet.  Csoda csodát ért bennem, ahogyan ráeszméltem a hitre, amit Istentől kaptam akkor. Ez nem általános istenhit volt. Az volt bennem azelőtt is. Ez valami más volt. Ez olyan hit volt, ami életet hoz egy ember számára, új életet. Minden megváltozott. Minden más lett. Olyan lettem, mint egy újszülött csecsemő. Kívántam azt, aki újjászült engem, kívántam hallani a beszédét, kívántam hallani a hangját, kívántam érezni a közelségét, kívántam őt dicsérni, kívántam neki szépeket mondani. És Ő nem vonta meg tőlem mindazt, amit kívántam. Csodálatos volt ez az új élet. És nem múlt el ma sem. Ma is ugyan olyan csodálatos.

Sok minden történt tíz év alatt. Egyet tudok biztosra: Isten hűsége, jósága mindvégig elkísért ezek alatt az évek alatt. Nagyon sokat beszélgettünk rólam és Róla is. Nagyon sok mindent elmondott magáról, de rólam is. Igazából nemcsak saját magát ismertette meg velem ezek alatt az évek alatt, hanem saját magammal is megismertetett. Feltárta előttem magamat. Megmutatta, hogy ki vagyok igazából, hogy miért élek igazából, hogy mire tud képessé tenni engem, hogy milyennek is teremtett engem. Na persze nem mindent mutatott meg belőlem, és Belőle sem, csak amennyit tíz év alatt lehetséges.

Megláttam Benne a sok jót, megláttam magamban is a sok jót és a sok rosszat is. Őbenne nincs rossz, annyit biztosra elmondhatok, és aki azt állítaná, az nem ismeri Őt, csak hírből talán. Bennem annál inkább volt. Még most is van. De Isten, mint mondtam hűséges, és nem hagyott cserben. Az Ő útján járva a sok rossz, ami bennem volt megfogyatkozott. Az évek, ahogy fogytak, a gonoszság is fogyott bennem. Most sokkal kevesebb van bennem, mint tíz évvel ezelőtt. Mert, amint a fenti igék egyike mondja: "Isten útja szentséges." Minél többet jár valaki rajta, annál szentebb lesz. Ez velem is így volt és így van. Nem magamnak köszönhetem a változást. Magamtól soha nem lettem volna képes változni. Ő változtatott meg és most is Ő teszi ezt velem. Az Ő érdeme. Minden. És ez az, amitől olyan nagy Ő. És nincs még egy olyan személy, mint Ő. Mert Ő nekünk él, értünk munkálkodik nap, mint nap, hogy nekünk jó legyen.

Jézus mikor eljött a földre azt tette, amit az Atya mondott, hogy tegyen. Azt mondta, hogy azért jött, hogy szolgáljon másoknak. Vagyis nekünk, teremtményeinek. Értünk tett mindent, amit tett. Értünk cselekedte mindazt, amit cselekedett. Vállalta bűneinknek büntetését, betegségeinknek fájdalmát, szegénységünket, nyomorúságainkat, nyavalyáinkat, földi életünk minden baját, és mindezt azért, hogy ki tudjon bennünket szabadítani azokból. Még a legnagyobb ellenségünket, a halált, is legyőzte, hogy mi élhessünk. Van valaki Nála nagyobb, csodálatosabb személy? Aki ennyi mindent tenne értünk? Nem hiszem.

Ha újból választanom kellene, újból Őt választanám ma is. Ma is lenyűgöz jósága, türelme, hűsége irántam. Ma is levesz lábaimról szeretetével. Ma is elhalmoz gondviselésével, törődésével. Ma is szeretem Őt és hálás vagyok, hogy Atyámnak szólíthatom, hálás vagyok, hogy Jézusban mindent megadott nekem és megad, amire szükségem van. Bizakodással és reménnyel tekintek az előttem álló évekre, tudva azt, hogy  bármerre tekeredjen utam, Ő igazgatja azt. Kívánok úgy élni, hogy mindvégig mellette maradhassak, mindvégig tetszése szerint járjak, mindvégig az Ő dicsőségére tegyek mindent, amit teszek.

Semmit nem tudok, és nem tudnék tenni soha, amivel meghálálhatnám mindazt, amit értem tett és tesz. De az, amivé válok, válhatok munkája eredményeként, az elégtétellel tölt el, mert mindig Rá mutathatok, mindig Őt magasztalhatom, mindig Őt emelhetem azzal. És ez számomra bőségesen elég.

Mai világunkban sokan sokféle isteneket imádnak, követnek, hangoztatnak. De hadd kérdezzem meg a fentebb leírtak után: "kicsoda olyan nagy Isten, mint AZ ISTEN?" Zsoltár 77; 14b

119. Zsoltár 43

„És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, 

mert várom a te ítéleteidet!” Zsoltár 119; 43

Az igazságnak beszéde. Mi az igazság? – tette fel Pilátus a kérdést Jézusnak. A választ nem hallva, nem értve fordított hátat a világ Megmentőjének és maga mögött hagyta a lehetőséget. A lehetőséget a megmenekülésre az ítélet elől. Jóllehet akkor, ott azt gondolta, hogy ő hozott ítéletet, de ez nem így volt. Isten adta a kezébe azt a hatalmat ott, akkor, hogy végrehajtsa az Ő akaratát. Mert ami ott történt része volt Isten tervének, része volt az Igazságnak.

Mi az igazság? Az az igazság, hogy Jézus, az álruhába öltözött Király, akinek királysága nem ebből a világból való (János 18; 36), elszenvedte az ítéletet, amit Pilátus meghozott a néppel együtt azért, hogy aki hisz Benne, mint Királyban, mint Megmentőben, mint Isten Fiában, az megmeneküljön az igazi ítélettől, ami erre a világra és lakosaira jön. Ez az ítélet az, amitől Pilátus is megmenekülhetett volna, ha hisz Jézusban, ha hisz azokban a beszédekben, amit akkor hallott a Királytól: „Az én királyságom nem e világból való.” … én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” János 18; 36-37

Mindaz, aki hallgatott és hallgat az Ő szavaira, megmenekül Isten haragjától. Mert a bűn, ami halmozódik itt a földön, nagy gyorsasággal viszi a világot, sodorja az isteni ítélet fele. Ez az igazság. Isten ítéletet tart majd az egész teremtés fölött. Kezdve az emberrel, majd folytatva az egész látható világgal. És, aki nem hisz Jézus megmentő, megváltó áldozatában, annak nincs menedéke az ítélet elől. Mert mi tudna megmenteni, ki tudna megmenteni minket? Maga Isten egyedül. Ezért adta az Ő Fiát, hogy rajta keresztül megmentsen minden embert. Ez az igazság.

Aki hisz Jézusban, az megismerte az igazságot. Megismerte az igazság beszédét. Tudja, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó, a Szabadító. Tudja, hogy Ő az egyetlen menedék a harag elől, az ítélet elől. És ez az igazság mindazoknak igazság, akik megismerték a Királyt. És ezek az emberek nem hallgatják el Isten ítéletének közeledtét, ahogyan Noé sem hallgatta el az igazságot. Hirdette az igazságot, hogy el fog jönni az ítélet. Ma is ugyanaz a helyzet. Modernkori Noék kell legyünk, akik hirdetjük az igazságot, nem hallgatva el belőle semmit. Azt sem, hogy ítélet jön erre a világra. És azt sem, hogy van lehetőség megmenekülni ettől az ítélettől. Ez a teljes igazság.

Noé igazsága beteljesedett. Ő is úgy volt gondolom, hogy már jöjjön az ítélet, annyit hirdette az igazságot. Senki nem fogadta el, senki nem hitte el, pedig több mint ötven éven át hirdette és nem hallgatott. Mégis ragaszkodott az igazsághoz, az igazság beszédéhez, mert ismerte Istent. Tudta, hogy Isten fölötte áll ennek a látható világnak, hitt az Örökkévalóban, és abban a királyságban, ami nem ebből a világból való.

Ma mennyivel előbbre vagyunk Noénál. Eljött Isten Fia, a Messiás, a Megváltó, a Megmentő. Bemutatta Isten igazi természetét, megmentő szeretetét, törődését az ember iránt. A szeretet, elfogadás üzenetét hozta el nekünk és azt kérte, hogy higgyünk Benne, mert így megmenekülhetünk a közelgő ítélet elől. Az az igazság, amit Ő Benne megismertünk, szabaddá tett ettől a világtól és vágyat keltett bennünk az a világ iránt, ahonnan eljött a Király. Oda vágyunk, azt akarjuk, hogy záruljon le ez a korszak és: „jöjjön el a Te országod”! Várjuk az Ő ítéletét, hogy vége legyen ennek a sok nyomorúságnak, erőszaknak, gyilkolásnak, gonoszságnak.

Soha ne maradjunk az igazság beszéde nélkül, hogy elmondhassuk, hogy van lehetőség segítségül hívni az Urat, hogy megmeneküljön minél több ember az ítélettől. Mert, hogy várjuk az Ő ítéletét, az is biztos.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, 

hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” Ézsaiás 55; 6

„… hogy mindaz, aki az Úrnak nevét (Jézus) segítségül hívja, 

megmenekül, üdvözül.” ApCsel 2; 21

Karácsonyi gondolatok

Sok gondolat kavargott és kavarog bennem Karácsony kapcsán a napokban. Elsősorban ünnepi jellegén gondolkoztam, majd azokon a definíciókon, amit hallani a Karácsonyról, hogy a szeretet ünnepe, hogy Jézus születésének ünnepe, stb. Szeretném leírni, hogy milyen következtetésekre jutottam ezekkel a gondolatokkal, mert megfogantak bennem dolgok, amik kikívánkoznak.

119. Zsoltár 42

„Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, 

hiszen bizodalmam van a te igédben!”

Zsoltár 119; 42

Akit itt gyaláznak az hívő ember. Amiért szenvednie kell az a hite. Istenkövetése. Azoktól szenved, akik nem hisznek Istenben és gúnyolják őt, számon kérik őt hite miatt. A Bibliában sok példát láthatunk erre, hogyan szenvedtek istenfélő emberek gonoszoktól meghurcolva, akik megvetették Isten valóságát, üzenetét, hívását, jóságát. Ma sem változott. Akik hisznek Istenben és Jézus Krisztusban, azokat megvetik, lenézik, gúnyolják hitük miatt, odaszánásuk miatt, életvitelük miatt. Azonban a Biblia bátorítóan szól azokhoz, akik szenvednek hitük miatt, akik a hitetlenek gyalázásait kell, hogy elviseljék meggyőződésük miatt. Isten buzdítja mindazokat, akik hitüket Krisztusba vetették, akik életüket rábízták. Nem is akármilyen buzdítás és bátorítás ez.

„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félelemmel: jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogy nem gonoszt cselekedve. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;”  1Péter 3; 15-18

Isten az Ő gyermekeit jó cselekedetekre buzdítja mindazokkal szemben, akik gyalázzák őket, vagy megvetik őket, vagy azt, amit, Akit képviselnek. Isten a Krisztusban hívők lelkiismeretét megtisztította, ezért kár lenne újból beszennyezni azzal, hogy úgy viszonyulunk, ahogyan hozzánk viszonyulnak. A Biblia arra tanít bennünket, hogy jóval válaszoljunk a rosszra, hogy jó cselekedeteink által győzzük le a gonosz viszonyulást. Erre példaként magát Jézust állítja elénk az Ige, aki szenvedett azokért is, aki megcsúfolták, kigúnyolták, megvetették és mindezt azért tette, hogy a gonoszokat (ebbe mi is beletartoztunk) Istenhez vezesse.

Tehát küldetésünk így szól: Istenhez vezetni azokat, akik gyaláznak hitünk miatt, jó cselekedetekkel válaszolva nekik, meggyőzve őket ilyen módon Isten jóságáról. Ehhez az életformához egy hívőnek a bizalmát teljesen Istenbe, Krisztusba, az Igébe kell helyeznie. Hinnie kell, hogy Isten jó, Isten igazságos, és amit megígért azt be fogja teljesíteni. Isten márpedig azt ígérte, hogy megbünteti a gonoszokat, akik visszautasítják jóságát, szeretetét és bántalmazzák gyermekeit. Viszont ma még a kegyelem idejét éli a jó és a gonosz is. Van lehetősége a jónak jót cselekedni, a gonosznak megváltozni, a gyalázónak megtérni.

Isten gyermekei fontos, hogy megtanulják Tanítómesterük példáját követni, a gonoszokkal szemben jót cselekedni, ha kell szenvedés által eltűrni a gyalázatot azért, hogy ilyen módon esély adassék minden embernek a hitre, a jobb életre itt a földön és nem utolsósorban a mennyei királyságban, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik.

Pál apostol szavaival fejezném be, aki nagyon jól megértette ezt az igazságot és számunkra Szent Írásként hagyta hátra ezeket a követendő jó tanácsokat:

„Senkinek gonoszért gonosszal NE fizessetek.” Róma 12; 17

Ne győzettessél meg a gonosztól, 

hanem a gonoszt jóval győzd meg.” Róma 12; 21