Kezdet és vég

"Kezdetben A Szó már létezett. A Szó Istennel volt, és A Szó Isten volt. A legelejétől A Szó Istennel volt. Isten általa készített mindent, a teremtésben semmi nincs, ami nem általa készült volna. A Szóból fakadt az élet és ez az élet világosságot hozott az emberiségnek." 

János 1:1-4 Good News Bible (Fordította: Marosi Botond)

Az ember korlátozott felfogásával nem tudja elképzelni, hogy Isten honnan lett, honnan ered, hogyan lett stb. Ez azért van, mert mi kezdetekben és végekben gondolkodunk. Mert a teremtett világ, amelyben élünk valamikor megszületett vagy elkezdődött, az idő is valamikor megszületett, vagyis elkezdődött és az életünkben is minden így működik, hogy ami elkezdődik az egyszer véget ér.

A mi létezésünk a kezdetekhez és a végekhez igazodik. 

Ebből kifolyólag a gondolkodásmódunk is a kezdetekhez és a végekhez igazodik. Nem tudjuk elképzelni, hogy mi volt A Kezdet előtt. A Biblia egy biztos dolgot kijelent: hogy az általunk ismert kezdetben Isten már létezett, az Ige, az isteni Szó, már létezett.

A Biblia is a kezdettel kezdi beszámolóját és a véggel fejezi be. És mégis beszél nekünk arról, hogy a kezdet előtt is volt létezés és a vég után is lesz. A Biblia leírja teremtett világunk kezdetét és végét is, DE leírja a mindezek fölött létező Isten örökkévalóságát is. Sőt, azt írja, hogy Isten a kezdet és Isten a vég. És ez igaz az emberre, meg a teremtett világra nézve. Mert minden Istennel kezdődött és minden Istennel fejeződik be. Mégis Istennek nincs kezdete és nincs vége, MERT Ő az ÖRÖKKÉ létező "VAGYOK", aki ÖRÖKKÉ ÉL!

Aki hisz az isteni szónak, A Szónak, az Igének, aki testté lett és eljött közénk, az meghívást kap arra, hogy felülemelkedjen hite által a kezdetek és végek uralta világon, gondolkodásmódon és meglássa AZT, aki mindezek fölött áll, hatalmas, jóságos, szeretettel teljes. Ez a csodálatos személy, aki Atya, és aki Fiú, és aki Szent Szellem, arra hív, hogy Vele együtt örökké létezzünk, miután kilépünk ebből a kezdetek és végek uralta világból.

Ezt már most megtehetjük, hogy hit által felülemelkedünk ezen az anyagi világon, amely a kezdete óta a vége felé halad. Isten arra hív az Ő Szaván keresztül, hogy ne múljunk el a világgal együtt, hanem örökké éljünk Vele. Ezt akarja Ő! Engedjünk az Ő akaratának és örökké élni fogunk egy kezdetek és végek nélküli valóságban.

"És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; 

de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." 

1János 2:17

Isten megtisztel! Minő kegyelem ez?

Fotó: Marosi Botond

"Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat." Zsoltár 91:14-16

Milyen csodálatos dolgokat ígér Isten itt az embernek: megszabadítja, felmagasztalja (magas, biztonságos helyre teszi), meghallgatja (válaszol, kijelent), vele van a háborúságában vagy problémáiban, megmenti és megdicsőíti (tisztességben, megbecsülésben részesíti), hosszú élettel elégíti meg (lakatja jól) és megmutatja neki a szabadítását (megmentését). Ki az az ember, aki nem szeretné ezeket? De, kinek is mondja ezt Isten?

Annak, aki ragaszkodik hozzá (összekapcsolódik vele, szereti őt), annak, aki ISMERI az Ő Nevét! És ez nagyon fontos része ennek az igének! Mit jelent ez a szó szerint ismerni Istent? Egy közeli, intim, bensőséges megismerést jelent, odafigyelést jelent, törődést jelent, megtapasztalást jelent, közeli KAPCSOLATot jelent. A Biblia ezt az "ismer" szót használja a szexuális együttlétre: "... ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében..." 1Mózes 4:1. Istent pedig közelről megismerni HIT által lehet Jézus Krisztuson keresztül, az Igén keresztül a Szent Szellem által. Van ennek a "megismerésnek" és "kapcsolatnak" jó következménye? Van, és mindegyik kedvező az ember számára. 

Akarod, hogy Isten kijelentse magát neked? Akarod, hogy jelenléte kísérjen a nehézségekben? Akarod, hogy megmentsen a problémáidból? Akarod, hogy megtiszteljen téged? (Mekkora kegyelem!) Akarsz megelégedni, jóllakni egy hosszú életen át? ISMERD meg ŐT és ragaszkodj hozzá, ragaszkodj az igéhez, ápold Vele a kapcsolatot minden nap és csodákat fogsz átélni! 

És ha megismered Őt, vagyis közeli, intim kapcsolatba kerülsz Vele az ige által, és ragaszkodsz hozzá, akkor nem ezek a jó dolgok, amiket tőle kapsz, fognak motiválni, hogy még többet akarj Belőle, hanem az a csodálatos Személy, aki Ő maga a szeretet!

Pihenő

Kerget ez a világ, űz, hajt kegyetlen,

Nincs megálló, nincs pihenő, 

Nincs akár egyetlen.

Tennivaló ezer, tömérdek a munka,

„Még csak ezt, még csak azt”

Egyre csak ezt mondja.

S fut az istentelen, fut reggeltől estig,

Ha senki nem hajtja is

Meg nem áll a sírig.

Fut az istenes is, elfelejti szavát

Szerető Atyjának

Szerető hívását.

„Csendesedj el Fiam, várj egy kicsit Reám”

Szól az Atyai szó:

„Itt vagyok, jöjj hozzám!”

Átadja az Atya a szót a Fiúnak,

És Ő tovább mondja,

S hívogat, hívogat:

„Elfáradtál Fiam? Itt vagyok, jöjj ide,

Terheidnek súlyát, 

S a sok nehézséget

Add nekem, add ide!”

„Nálam van megnyugvás, nálam van pihenő,

Lelkednek megálló,

S elcsendesedő!”

Néha meg is hallja, néha meg is hallom,

S eszembe jut Atyám,

S hogy szeretem nagyon!

S néha meg is állok, s még meg is pihenek,

Ilyenkor hallgatom,

S lelkem beleremeg.

Örülök a szónak, megnyugszik a lelkem,

Búmat, bánatomat

Rögtön elfelejtem.

Ilyen szó csak egy van, nem földi ez: égi!

Átvilágít mindent

Szívemet ítéli.

Belelát a mélybe, lelkem bugyraiba,

Vág, sebez és kötöz

Mindent helyrehozva.

Megnyugszik a lelkem, hitem szárnyakat kap,

Lassan emelkedem

Mint a felkelő Nap.

Készen vagyok futni, újból nekivágni,

Szellem erejével

Most már tényleg futni.

Futni lehet így is, és lehet másképp is,

Attól függ ki diktál

S mi a cél végül is.

Koszorú, mely földi, mely hervad és múlandó,

Vagy amolyan égi, 

Örök, maradandó.

Én ezért futok, ez számomra a cél

Ha néha nem is hallom

Néha nem is látom,

Mert elfújja holmi szél.

De a szó visszatér, újból elér hozzám,

Mert nem hagy,

Mert nem enged

Elveszni jó Atyám!

Kergethet a világ, mondhat nekem bármit,

Van megállóm nekem,

Van pihenőhelyem

Uramnál, Atyámnitt!

119. Zsoltár 47

"És gyönyörködöm a te parancsolataidban, amelyeket szeretek." 

Zsoltár 119; 47

Isten parancsolataiban gyönyörködöm. Isten parancsolatait szeretem. Lehetséges ez? Szerethetek parancsolatokat és gyönyörködhetek bennük, amikor azok tulajdonképpen nekem szólnak? És azt mondják meg, hogy mit szabad és mit nem szabad tegyek? És parancsolatok, parancsok ezek, nem kérések. És nekem azokat teljesítenem kell. Ha tetszik, ha nem. Mert valljuk be: nem mindig tetszik, hogy megmondják mit tehetünk és mit nem. Mégis kijelenthetjük, hogy szeretjük Isten parancsolatait és gyönyörködünk bennük? Abban az esetben jelenthetjük ki, ha a parancsolót szeretjük. Ha a parancsolóban gyönyörködünk. 

Korunk embere nem szereti, ha neki megmondják mit tehet és mit nem. Nem szereti ha neki parancsolnak. Ezért is élünk egy istentelen korszakot. Sajnos ebben a korszakban, napjainkban, sok hívő, aki magát Istenben hívőnek vallja sem szereti, ha megmondják neki mit tehet és mit nem. Márpedig Isten megmondja, hogy mit tehetünk és mit nem.

Ahogyan a szerető szülő megmondja szeretett gyermekének, hogy mit tehet és mit nem, ugyanúgy Isten is szeretetéből fakadóan megmondja, sőt parancsolja szeretett gyermekeinek, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek. A motiváció pedig a szeretet. Mert jót akar. Mint a szülő gyermekének. Csak a gyermek nem érti meg és nem akar engedelmeskedni, ahogy a hívő sem érti meg és nem akar engedelmeskedni. De a szülő tovább lát gyermekénél, ahogyan Isten is tovább lát a hívőnél.

Ma viszont utálják a parancsolót. Korunk embere annyira elszakadt a valóságtól, hogy hallani sem akar arról, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad. A világ azt mondja mindent szabad. A világ korlátlan szabadságot kínál. A világ viszont már nem az, ami egykor volt. Mai világunk egy illuzió, egy nagy becsapás, egy nagy átverés, egy nagy csillogás mögé rejtett szemétdomb, amit mindazok szeretnek, akik ebben a világban, ezzel a világgal élnek. És ezek az emberek áltatják magukat a világ kínálta hazugságokkal. És ez a vesztüket fogja okozni.

Isten viszont ma is parancsol! Mit parancsol? - tesszük fel a kérdést.

"... az Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek..." ApCsel 17; 30

A megtéréssel megváltozik egy ember élete, gondolkodásmódja, átéli az Istennel való közösséget, átéli a bűnbocsánatot és szeretet születik a szívében Isten iránt, ami azt eredményezi, hogy engedelmeskedni fog Isten további parancsolatainak, amelyeket már nem úgy lát, mint régen, hanem megtanulja, hogy javára vannak azok. A megtérés nagyon fontos úgy hívő, mint hitetlen ember számára. Visszafordulást jelent. A rossz irányból a jó irányba. És ezt a lépést az ember hitből teszi meg, rábízva magát Arra, aki az emberi sorsok fölött Úr.

Hinni Benne, rábízni magunkat, megkóstolni hitünk, bizalmunk gyümölcsét, ez mind szeretetet hoz az életünkbe az iránt, akire rábíztuk életünket. És az Ő szájából a parancs gyönyörűséges. Mert szeretjük Őt, mert valami történt velünk, amit ez a világ nem tudott velünk megtenni. MEGVÁLTOZTUNK! És ennek a változásnak az íze finom. Mint mikor a kedvenc gyümölcsünk zamatos húsa, levével telve kitölti szánkat és élvezettel csámcsogunk sokáig rajta. 

Első parancsa tehát Istennek ez: VÁLTOZZUNK MEG gondolkodásmódunkban! Ehhez Ő segítséget nyújt Jézus Krisztus által, az Ő egyszülött Fia által, akit szeretetéből halálra adott a mi bűneinkért és akit feltámasztott a mi megigazulásunkért, hogy MI MA meg tudjunk VÁLTOZNI. A változás, amiről beszélek azt fogja eredményezni, hogy szeretni fogjuk a NAGY parancsolót és szeretni fogjuk az Ő parancsolatait is, amelyekkel javunkra munkálkodik, hogy boldog életet éljünk már itt a földön.

Te, aki ezt olvasod, mit tudsz ehhez hozzászólni? Szereted Istent? Ha a válaszod igen, akkor azt jelenti, hogy a parancsolatait is szereted, akkor is ha nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. De ha szereted Istent, akkor hajlandó vagy elfogadni azokat is Istentől, amik nem tetszenek az ÉNednek és hajlandó vagy változni. Ha azt mondod, hogy szereted Istent, de elutasítod az Ő beszédeit, akkor gondold újra és térj meg. 

Isten parancsolatai az életet jelentették mindig az ember számára és ma is azt jelentik. Aki megismerte igazán Istent Jézus Krisztus által, az tudja ezt és az nyugodtan elmondhatja, hogy igen, szereti az Ő parancsolatait és gyönyörködik bennük. 

"Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált." Zsoltár 119; 162